Óriásfarkas, dodó, dinoszauruszok, kommunizmus, avagy dolgok, amiket nem szabad újjáéleszteni

Van olyan, amikor az Isten által teremtett világ egész egyszerűen nem tűr meg valamit.

A remény zarándokai – ezzel a mottóval hirdetett szentévet 2025-re Ferenc pápa.
A katolikus egyházban vannak rendes és rendkívüli szentévek, az idei a 27. rendes szentév. A történelem első rendes szentévét VIII. Bonifác hirdette meg 1300-ban, hogy megszilárdítsa a pápaság tekintélyét és a kereszténység egyetemességét, akkoriban ugyanis erőteljesen szemben állt a pápaság és a birodalom. A pápa egyúttal egyetemes jubileummá nyilvánított minden századik évet. Az előző szentév huszonöt éve, 2000-ben volt, Szent II. János Pál pápa hirdette meg, és természetesen Krisztus születésének jubileumára, az isteni megtestesülésre és a megváltásra koncentrált.
A nagy pápa úgy fogalmazott Tertio millennio adveniente (a harmadik évezred közeledtével) kezdetű apostoli levelében: „A világ és az Egyház jövője azé a fiatal nemzedéké, amely ebben a században született, s a következőben lesz felnőtté, s lesz az új évezred első nemzedéke. Krisztus odafigyel a fiatalokra, miként arra az ifjúra figyelt, aki föltette neki a kérdést: »Mi jót kell tennem, hogy örök életem legyen?« […] A fiatalok a Földön mindenütt és minden helyzetben kérdéseket tesznek föl Krisztusnak: hozzá mennek, Őt keresik, és újra meg újra kérdezik Őt. Ha képesek lesznek követni az utat, melyet Ő mutat nekik, örömüket fogják találni abban, hogy azért fáradozzanak, hogy Krisztus jelen legyen a következő században és az azt követőkben, egészen a világ végezetéig. »Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.«”